Nagyon örülök, hogy eljutottunk oda, hogy végre parlamenti vitanap is lesz arról, hogy hogyan is állunk cigány-ügyben éppen. És ez azért nagyon fontos, mert sokak szerint nem is nagyon van, vagy volt cigány-ügy, ez talán valami mély-szegénység dolog és talán nincs is etnikai háttere.

Én viszont azt gondolom, hogy cigány-ügy sajnos van, és foglalkozni kellene vele. Ahogyan azt korábban már több helyen is megírtam, megoldani már nem lehet - rövid időn belül biztosan nem - de rengeteg tennivaló van még így is, hogy valódi változást nem tudunk elérni, de az országot magát nem engedhetjük már holnap az árokba fordulni, és küzdeni kell azért, hogy ahol még van rá esély, ott próbálkozzunk egy élhető jövő megteremtésével.

Egy parlamenti vitanap általában unalmas, főleg, ha olyan témákban tartják, amelyek kimondottan szakmaiak és a laikus átlagember nem igazán ért hozzá.

A cigány-ügy viszont olyan, mint a foci, ehhez biztosan mindenki ért. Vagy legalábbis szeretne érteni. És érdekel is mindenkit, mert meghatározza a mindennapjait ugyanúgy, mint a következő évtizedekben megélhető jövőjét is. Azaz, biztos vagyok benne, hogy nemcsak a sajtó, de az átlagember is jobban figyel majd arra, hogy mi és hogyan hangzik el a vitanapon, ami pedig azt hozhatja magával, hogy a parlamenti pártok számára komoly lehetőség nyílik arra, hogy érdemben formálják a közvélekedést a saját maguk és a cigány-ügy vonatkozásában, sőt, érdemi felvetések és szakmai javaslatok azt is eredményezhetik, hogy komoly megbecsülést vívhat ki magának az adott politikai tömörülés magának, és ezzel meg is alapozhatja a választásokig hátralévő másfél év sikeres politizálását, de csak akkor, ha tényleg képes új útra lépni, részévé válni a lassan már 4 év folyó paradigmaváltásnak.

 Ez az állapot ugyanakkor egyfajta lehetőség most nekem is arra, hogy egy kis lendületet adjak minden parlamenti párt cigány-ügyben érdekelt szakmai munkatársának, akik talán most még lázasan kutatják, hogy miről, mit és hogyan is kellene kedden majd beszélni úgy, hogy az majd politikai sikert és eredményességet hozzon.

 Segítendő hát őket, itt van, hogy szerintem mire és hogyan kellene majd kedden odafigyelniük:

 

Kedves Pártok!

Mindenek előtt van néhány alapvetés, ami meg kell, hogy határozza, hogy hogyan is álljatok a dolgokhoz:

 

1. számú alapvetés: a cigány-ügyet nem lehet pártra szabni

 Ezt eddig minden párt elrontotta. Abból indulnak ki az okos, sok iskolát végzett, pártok körül tanácsokat osztogató szakemberek, hogy ha Z párt ilyen, vagy éppen olyan, akkor a cigány-üggyel kapcsolatos párt-gondolkodást is ilyenné, vagy olyanná kellene tenni. Pedig ez nem így van. Azt kellene alapvetésként elfogadni és megérteni, hogy az EMBEREK (értsd: a társadalom túlnyomó többsége - szigorúan etnikai különbözőség nélkül most!) megélnek valamit cigány-ügyben, és arra szeretnének megfelelő válaszokat kapni egy párt programjában. Azaz, ne a pártprogramod cigány-fejezetét szabd a pártodra alkalmazhatónak, hanem a pártodat tedd olyanná, amely egy valós pártprogramot és cigány stratégiát meg tud valósítani - elsőssorban az alapján amit a szavazóid szeretnének.

A legjobb példa erre a Szocialista párt, amely szeretne befogadó, szociálisan érzékeny szavazóbázist. Ezzel nincs is gond. De vajon mi legyen akkor, ha a szocialista szavazók nagy része sem akar ma már szociálisan befogadó és érzékeny lenni? Mit változtassak meg: a pártot, vagy az embereket, akiknek a szavazatára szükségem van? Esetleg találjak másik szavazókat?

Ezen érdemes elgondolkodni. Ne az embereket akarjuk olyan programokkal terhelni, amelyek közül a hozzájuk legközelebb állót kiválaszthatják, hanem olyan programot kellene írni, amilyet ők maguk fogalmazhatnak meg, amellyel azonosulni tudnak, és ne csak közelinek érezni magukhoz. Cigány-ügyben pedig ez különösen igaz.

 

 

2. számú alapvetés: szakmaiság a jelszavak helyett

Kiindulva a fentiekből, sokan gondolhatnák azt, hogy a Jobbik viszont a szocialistákkal ellentétben az általam javasolt utat választotta, és a cigányokkal szemben megfogalmazott idegenkedésre, elutasításra, ellenszenvre alapozva csinált egy olyan párt-programot, amelyben tetten érhető, hogy hogyan is vélekednek cigány-ügyben ma Magyarországon az emberek és legalább ezzel kiszolgálják a társadalom többségét. 

Ugyanakkor a valódi szakmaisággal nem találkozunk a Jobbik szavazók körében, sokuk nem is tudja, hogy a cigányokkal szembeni éles kritika, és a többi párttal szemben valóban éles radikális hozzáállás mellett mi minden jellemzi a párt cigány-programját, sőt, hogy egyáltalán létezik-e olyan...

Azaz, ne csak azt lássa a szavazó, hogy Te, mint párt érted a gondjait, de érd el, hogy a megoldási javaslataid, a programod is érdekelje őt.

Ellenkező esetben az ellen-oldal szerint bizonyosságot nyer, hogy nincs is programod, illetve, hogy a szavazóidat - és valójában téged sem - nem érdekli, hogy abban mi van, mindenki megelégszik azzal, hogy cigányozhat egy jót.

 

3. számú alapvetés: Etikai viták helyett jöjjenek a számok végre!

 

Ott tartunk, hogy egy-egy, a hazai cigányokkal kapcsolatos kijelentés, vagy felvetés kapcsán (amelyben mértékegységek és mérték-viszonyok szerepelnek) a vitát nem az dönti el, hogy számolunk és aztán megnézzük, melyik oldalnak is lehet igaza, hanem azon kell küszködni, hogy etikus-e egyáltalán megtudni bármikor is a valós számokat. Őrület, tényleg.

 Pl. azt mondom, hogy magas a cigány fogvatartottak száma ma Magyarországon a fogva-tartási intézetekben, vagy a cigány gyerekek száma az állami gondozásban. Vannak, akik ezzel egyetértenek és vannak, akik szerint nincs igazam. Hogy melyik oldal is gondolja helyesen - értsd, kinek is van igaza - az viszont nem derülhet ki soha, hiszen a kijelentéssel szemben fellépő értelmiségiek soha nem engednék, hogy számoljunk, valós képet kapjunk és az alapján legyen megerősítve, vagy cáfolva mindaz, amit állítok.

Ha valaki akar még valamit ebben az országban cigány-ügyben, annak fel kell vállalnia, hogy szembeszáll ezzel az álszent megközelítéssel.

Én magam a legnagyobb örömmel ismerem majd el, hogy nincs igazam, amikor kiderül, hogy tényleg nincsenek felülreprezentálva a cigányok a börtönben, a lelencben, vagy az útszéli kurvasoron, esetleg az uzsorások között. De ahhoz számoljuk már meg őket végre.

______________________________________________________

 

Szóval én most nem írom itt meg egyik párt cigány-programját sem. Én így gondolkodom, engem az elmúlt évek tapasztalatai ide vezettek. És nagyon sokan vannak mások is - köztük rengetegen cigányok is már! - akik ugyanígy látják.

Ezért is gondolom azt, hogy itt vannak most végre azok a dolgok, azok a kérdések és tennivalók amelyeknek MINDEN párt programjában meg kellene jelenniük 2014-ig, ha hitelesnek akarnak mutatkozni ebben a kérdéskörben.

 

1. Alapvető megközelítésbeli kérdés - a társadalmi bizalom visszaállítása

Talán a legnehezebb lépés, de ha sikerül, akkor lehet tenni sokat még azokért a közösségekért, amelyekben van esély a túlélésre.

Amit itt most leírok, az a keddi vitanap legfontosabb gondolata kellene, hogy legyen - remélem, lesz párt, amelyik olvas addig, és szóvá teszi: 

"Soha korábban nem volt ekkora szüksége a hazai cigányságnak a többségi társadalomra, mint most, mert csakis a hazai többség adóforintjaiból lehet a változni akaró, változni képes, változni hajlandó cigányoknak felkínálni a felzárkózás esélyét."

És nem azért mert azon kellene moralizálni, hogy ki érdemli meg és ki nem, hanem azért, mert egyre szűkülnek források, és ezeket meg kell becsülnünk. Megismétlem: minden egyes, fejlesztésre fordítható forintot meg kell becsülni, és végre olyan dolgokra kell költeni, amelyek valóban felkínálják az azt megszolgálóknak azt, hogy közelebb kerüljenek a többségi társadalomhoz.

Egy biztos: a többségi társadalom nagyobbik része igenis látni és becsülni fogja majd az akaratot azokban, akik valóban tesznek végre önmagukért is, és nem az államtól varjak a folyamatos segélyezést, a többségi társadalomtól meg az alanyi jogon követelt befogadást.

 

Vége a liberál-demokrácia korának, amelyben elméleti integrátorok eddig úgy tettek, mintha végtelen türelem és végtelen anyagi lehetőségek állnának a folyamatosan a rendelkezésünkre, és szép szóval, meg idővel is biztosan elérhető lesz, hogy változzanak a helyi viszonyok.
Nem, ez ma mar nincs így, mert nem maradt sem idő, sem pénz, illetve kiderült, hogy a belvárosi szociológusoknak fogalmuk sincs arról, hogy mi zajlik valójában a végeken.
Húsz és harminc éves egykori kutatásokat citálnak elő, miközben senki nem mer új kutatásokat kezdeményezni, hogy azok eredményéből lehessen felállítani az új és valós diagnózist.

 

Javasolom MINDEN pártnak, kezdeményezzék új cigány-kutatások elvégzését, hogy lássuk, mi az, amivel a következő évtizedek kormányainak és társadalmainak majd szembe kell nézniük, illetve derüljön ki, hogy miben, hogyan tudnának a hazai cigány közösségek is tenni valamit önmagukért.

Említettem már, hogy soha korábban még nem volt akkor szüksége a hazai cigányok közösségének a többségi társadalomra, mint a következő években - ezzel párhuzamosan azt is ki kell mondani, hogy soha korábban nem volt még akkora szüksége a hazai többségi társadalomnak a változni képes cigányokra, mint a jövőben majd. Ez egész egyszerűen nemzetgazdasági érdek. 10 év múlva nem lesz, aki Miskolcon villamost vezessen, vagy kivonuljon tüzet oltani, esetleg a szalag mellé álljon a gyárban. Ezek az emberek etnikumtól függetlenül bárkik lehetnek, de a jelenlegi elvándorlási és demográfiai mutatók arra utalnak, hogy jó eséllyel cigányok közül kerülnek (kerülhetnének) majd ki sokan akár ezekre e feladatokra is, de csakis akkor, ha el tudjuk juttatni a cigányokat oda. És ehhez változniuk kell sok településen a cigányoknak (az egyénnek, a családnak, a közösségnek), amire felépítve elvárható lesz majd, hogy változzon a többségi társadalom is, és bizalmat szavazzon az egyénnek, a családnak, a közösségnek. De ez a bizalom önmagától nem tér vissza azokba a településekbe, ahonnan az elmúlt években elsősorban a cigányok (az egyén, a család, a közösség) elkergették, azaz, a cigányoknak tenniük kell érte.

Ha ez elmarad, akkor minden más is elmarad.

 

2. Különbséget tenni cigány és cigány között.

 Ha a cigány értelmiségiek folyamatosan azért haragszanak, mert a többségi társadalom homogén módon kezeli a cigányokat, akkor tenni kell azért, hogy tényleg lehessen különbséget tenni cigány és cigány között.

Hogy igenis látható legyen a tisztes cigány, az, aki megérdemli a megbecsülést, és az is, aki miatt egy egész közösségre vonatkozóan általánosítanak a többségiek.

De ehhez megint a cigányokon belül kell, hogy megjelenjenek új dolgok, történetesen az, hogy elősegítjük olyan belső feszültségek megszületését a cigány-közösségeken belül, amelyek progresszívek előre visznek, és esélyt kínálnak arra, hogy tényleg lássuk, ki az ocsú és ki  búza.

Ha a cigány-közösségben valaki majd kiáll a megvert nem cigány iskolai tanár mellett, akkor az komoly lépés lesz végre. Ha az uzsorás ellen együtt lépnek fel a cigányok, vagy nem engedik, hogy néhány család rátelepedhessen az egész közösségre, akkor az előre viszi a közösséget. De ehhez meg kell születnie annak a felismerésnek, hogy a változni képes és változni hajlandó cigányok AKARJANAK is tenni önmagukért. Ezzel segítik a többségi társadalom még nem teljesen zárt tagjait is abban, hogy nyissanak újra az irányukba.

Úgy gondolom, ezek a gondolatok megint csak MINDEN párt programjában elférnének - nagy kérdés, hogy fel merik-e mindannyian vállalni.

 

3. Egy új cigány politikai és szakmai elit megteremtése.

A király meztelen, mindenki tudja, de senki nem tesz ellene: 20 éve hitetik el bizonytalan szakmaiságot és erkölcsiséget felmutató cigány vezetők az összes párt vezetőivel, hogy kizárólag ők, az örökös elnökök a legalkalmasabbak a feladatra. Egyszerűen fogalmazok: alig iskolákat végzett, nyelvtudás nélküli, tanulatlan, kicsinyes és valójában vállalhatatlan cigányok szabják meg a cigányokkal kapcsolatos politika menetét. Ennek egyszer és mindenkorra véget kell vetni.

Javasolom is MINDEN pártnak: indítsanak el saját ösztöndíjprogramokat a párton belül, képezzenek ki több tucat tehetséges, nyelveket beszélő, hiteles és a többségi társadalom által is megbecsült cigány fiatalokat, akik majd szakértők és politikusok is bátran lehetnek.

Kell belőlük a parlamentbe, a megyei közgyűlésekbe, a járásokba, a helyi önkormányzatokba.

Idő még van 2014-ig, remélem, MINDEN párt komolyan elgondolkodik ezen és tesz érdemi lépéseket. Az biztos, hogy amelyik ezt felvállalja, az komoly előnybe kerül és a többségi társadalom is értékelni fogja az elköteleződést.

De mint említettem, ehhez ki kell mondani, hogy elég volt azokból, akik eddig itt voltak, és új vérre, új mentalitásra, új szemléletre van szükség - jöjjenek hát egy másik éra cigány szakértői és politikusai végre!

 

4. Komolyan venni a demográfia kérdését!

Ebben a kérdéskörben is mindenki elmondott már mindent. Én sem azt mondom, hogy ne szüljenek a cigányok. De azt el kellene érni, hogy tudatosan vállaljanak Magyarországon gyereket az emberek, különösen a legnagyobb nyomorban élő cigány-családok.

Az nem baj, hogy gyermek születik, sőt, minden gyermek születése új esély az értékteremtésre, a nemzet gazdagítására.

Az viszont igen, ha már születésekor minimálisra csökken annak az esélye, hogy legalább szakiskolai végzettsége legyen, és hozzá tudjon tenni valamit a közöshöz. Mert ha nem tud hozzátenni semmit, akkor majd el kell, hogy vegyen belőle. És ki kell mondani, az egyre fogyó, egyre kevesebb közösből akarnak egyre többen elvenni. Sokszor akár úgy is, hogy kényelmesebb eltartatni magukat, mint tenni saját erőből magukért és azon keresztül a családért, a közösségért, az államért.

Kell erről beszélni, még ha rengeteg vitával és moralizálással jár, ezen múlik egyes régiók már középtávú jövője is. Félre értés ne essék, nem azért lesz élhetetlen egy-egy település, mert oda baba születik. Hanem azért, mert a megszülető gyermekből sok-sok esetben nem lesz sem a helyi közösségnek, sem a teljes társadalomnak aktív és cselekvőképes tagja.

Ugyanitt szólok az egészségügy kapcsán arról, hogy meg kellene jelennie végre a tudatosságnak az egészségügy kérdésében a cigányokon belül. Nem ragozom túl, aki akarja, érti, aki nem akarja, az soha nem is fogja.

 

5. Lakhatás

Ezzel még kevesen mertek még csak gondolatban is szembenézni, pedig ez a témakör és az ahhoz kapcsolódó számok is sokkolóak. Csak a tények, illetve a feltételezéseken, becsüléseken (hiszen nem lehetnek valós kutatási adataink) alapuló tények:

Ma Magyarországon a cigány családok legalább 60-70 %-a olyan ingatlanban él, amelyek 20 éven belül lakhatatlanok lesznek.

Ennek okai között meg kell említeni, hogy az ingatlanok állaga az átlagosnál gyorsabb mértékben romlik (elsőssorban az életvezetési szokások, a magas lakószám, a rossz minőségű anyagok, és a források hiánya miatt, amelyek a felújításhoz/állagmegóváshoz kellenének, stb.), illetve azt is, hogy távol állnak mindenféle olyan lakhatási koncepciótól, amelyek segítenének, és amelyek tipikusabb módon vannak jelen a többségi társadalomban (pl. bérlakások).

 Megint csak MINDEN pártnak ajánlom, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel, és emelje be saját bér-lakásépítési elképzeléseibe azt, hogy az arra alkalmas cigányok is legyenek azoknak a részei. Nyugat-Európában számos helyen van lehetőség olyan könnyű-szerkezetes házakkal megvalósított lakhatási programokra, ahol a tulajdonos az önkormányzat, a szociálisan rászorult bérlő pedig kemény feltételek teljesítése mellet egy idő után tulajdonossá válik. De addig minden évben felülvizsgálják, hogy továbbra is érdemes-e a kedvezményes lakhatásra.

Itt egy nagyon fontos dolgot le kell szögezni. Sokan kérdezhetnék, hogy miért érné meg bárkinek (jelen esetben elsősorban a cigány-családnak) a saját tulajdonú putrijából kiköltözni és beköltözni valahova oda, ami nem az övé, amire vigyáznia kell, és amiért még fizetnie is kell...? A válaszom az, hogy nem kell. Egyáltalán nem kell. De az a család, amelyik szeretne jobb körülményeket (állandó fűtést, villanyáramot, meleg vizet, különszobát a serdülő lánynak, energiatakarékos ablakot) magának és kiszakadni végre abból, ami most körülveszi, az érteni fogja, hogy ez egy lehetőség és élni is fog vele - ha kell, akkor pedig változik is érte.

Kedves pártok, ezt is nyugodtan be lehet emelni a programokba - ha nem foglalkozunk vele most, akkor 4-8 év múlva már késő lesz.

Úgy gondolom, 300 000, kvázi hajléktalan cigány-ember megjelenésének a gondolata kellően rémisztő ahhoz, hogy foglalkozzon vele mindenki és megoldási javaslatokkal is előálljon mihamarabb.

 

6. Oktatás kérdése

Évekig beszélhetnénk róla.

Én magam inkább csak azt említem meg, hogy a következők nélkül nem várhatunk eredményeket:

- 3000 cigány pedagógus 10 éven belül, akik segítenek az óvoda és iskola tekintélyét visszaállítani, és az iskola fontosságát és lehetőségként való megélését egyértelművé tenni az ország 600-800, cigány-ügyben legnehezebb helyzetben lévő településén.

- BTK-ban újabb, szigorú rendelkezések az iskolai erőszak vonatkozásában

 

- Önkéntes alapú bentlakásos iskolák létrehozása 5 éven belül, amelyekben legalább 2000 hátrányos helyzetű (cigány és nem cigány 50-50%-ban) diák tanulhat. Olyan diákok, akiket indokolt lenne kiemelni az otthoni környezetből. Az önkéntes arra vonatkozik, hogy senki nem lenne erőszakkal beiskolázva ezekbe az intézményekbe, a családok maguk kérhetnék, hogy bekerülhessenek ide a gyermekeik.

- Egy, kimondottan a cigány felzárkózást előmozdító felsőoktatási intézmény létrehozása vagy külön, vagy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem keretein belül. Ide elsőssorban azok a diákok nyernek felvételt, akik a cigány felzárkóztatási folyamatokban szeretnének szerepet vállalni - nagy valószínűséggel többségükben maguk is cigányok. A képzést követően elvárt szerepvállalás a felzárkóztatási programokban legalább 5 évig - általában vidéken, a cigány közösségekben.

Itt is elmondom: MINDEN pártnak javasolom, hogy emelje bele a programjába a fentieket. Ezek az elképzelések esélyt kínálnak arra, hogy valami elmozduljon az oktatás kérdésében.

 

7. Munka világa

Megoldhatatlan.

A közmunka a képzetlenek számára segítség (persze jelen állapotában csak rövid távon), de el kellene érni, hogy csökkenjen a képzetlenek száma a jövőben, és a képzetteknek esélyük nyíljon a valós munkaerőpiacon való megjelenésre. Sajnos a demográfiai mutatók is arról számolnak be, hogy sok a cigány-gyermek, nő a számuk az általános iskolai oktatásban. Aki továbbtanul, az 90%-ban szakiskolákba kerül, de a többségük ezeket már nem végzi el. Különösen nagy gond ez a lányok esetében.

Végzettség és képzettség nélkül viszont nincs az az extrém-liberális és totálisan befogadó munkaadó sem, aki munkát tudna adni a számukra.

 Ez is egy paradigma, amire máshogyan kell már évek óta tekinteni: biztosan létezik munkaerő-piaci diszkrimináció, de a többség azért nem kap munkát mert nem alkalmas az adott pozícióra.

 Ellenben erőltetni lehetne a szociális gazdaság kérdését - még ha egyfajta gazdasági alapú szegregációhoz is vezetne helyi szinteken -, valamint azt, hogy a cigány kisvállalkozók megjelenjenek a saját közösségeikben és egymásra próbáljanak meg támaszkodni a saját közösségükkel. De ehhez kell az állam segítsége.

Itt is elmondom: kell egy cigány kisiparosokat összefogó céh, kell egy cigány takarékszövetkezet és kell egy Cigány Kisvállalkozás-fejlesztő Akadémia a legkiválóbb, példaértékű cigány kisvállalkozók számára.

 Még megemlítem, hogy a mezőgazdaságban eddig is sok helyen ott voltak szezonmunkákon a cigányok, sok helyen nagyon jól dolgozva. Ezt is állami monopóliummá kellene tenni éspedig úgy, hogy mezőgazdasági közmunkás-katasztert hoz létre, ahonnan törvényesen, bejelentve kerülnek alkalmazásra a munkavállalók.

 

8. Rendészeti kérdések

Örök kedvenc, minden oldal hálás érte, hiszen a cigány mindig bűnöző, a rendőr mindig túlkap, a buszvezető pedig mindig rasszista.

Itt is kellene vagy 500 cigány rendőr, 500 cigány tűzoltó, 500 cigány mentőápoló és 500 cigány katona 5 éven belül, hogy megértse mindenki a Dankó Pista utcában is, hogy a közfeladatok vállalása valódi esély a változtatni akarók számára ahhoz, hogy tényleg kilépjenek abból, amiben most vannak.

Kell az őszinte beszéd, nem takargathatjuk, hogy mennyire nincs becsülete a rendőrnek, a mentőnek, a tűzoltónak, az orvosnak vagy éppen a védőnőnek egyes települések cigány közösségeiben - még akkor is, ha éppenséggel értünk száll ki, értünk teszik a dolgukat.

Na, ezt nagyon gyorsan vissza kell vinni a közösségekbe, mert különben tényleg elszabadul a pokol - ott is, ahol eddig nem merték elhinni.

Gárdavonulás helyett pedig helyi konfliktuskezelő bizottságokra van szükség, akiket külső, profi mediátorok segítenek. De legyenek tagjai az összes párt tagjai, a helyi cigány-vezető, a vajda, ha van, a rendőr, a jegyző, a polgármester. Kívülről csak az arra tényleg legalkalmasabb szakértőket engedjék maguk közé, és OLDJÁK MEG MAGUK KÖZÖTT.

Jogvédők, önkéntes élőláncok és pogromokat szervezők - kívül tágasabb!

Ezt is kérem, MINDEN párt tűzze a zászlajára, tegye a programjába.

Szükség lesz rá.
 

________________________________________

 

Talán ennyit akartam most.

Ha keddig még eszembe jut valami, azt biztosan felteszem.

Addig is árverésre bocsátom azt a gondolatot, hogy bármelyik párt vezetője cigányul kezdje a felszólalását kedden majd. Jelezhetné vele, hogy komolyan veszi a kérdést.

Van is javaslatom rá, hogy a fentiek alapján mit is mondjon majd. Azt, amit én magam is üzenek minden magyarországi cigány-embernek:

 

Parruv, te parruves len! - Változz, hogy változtass!

Ha valaki tényleg belegondol, az biztosan érti, miért is van erre szükség.