A Vihartánc-akció

1.fejezet

Minden szürke volt. Sőt, talán még több is annál. Hamuszürkén remegett a reggel egésze, mintha valami csendes, észrevétlen világégés ballagott volna keresztül mindenen az éj leple alatt, elvéve az összes színt, az összes szagot és ízt, mindent, ami miatt érdemes és örömteli lett volna ma reggel is felébredni.  

A vélt, vagy tényleg megtörtént lassú, éjszakai kataklizma után valami koromszürke, vastag pernye borította most a várost. A felhők az égen, az autók többsége az utcán, a pocsolyák, az összefújt padok, a trolibuszok, a villamosok, a biciklik, vagy éppen a kabátokba olvadó emberek arca és tekintete mind-mind szürkén vibrált. Valójában persze nem volt ebben semmi rendkívüli. Szürkehónap 17-e volt és az utcán valamilyen irányba biztosan igyekvő tömeg nagy része nem is csodálkozott azon, ami ma reggel az utcára kilépve fogadta. Hét óra bőven elmúlt már, a nyolcadik viszont még messze volt. Persze így is százak és ezrek siettek a dolgukra; munkahelyre, iskolába, bárhova, maguk is szürkére színezni mindent, amit az éjszaka nem égetett koromszürke hamuvá.

A férfi a kapualjban belebámult a szürke mindenségbe. Minden egyes eltelt pillanat mázsás súlyként rakodott a vállára, ahogyan nézte a tökéletesen szürke árnyalatokat. Nehezen viselte, egyre görnyedt, és ha megtehette volna, visszafordul és elbújik a még mögött magasodó meleg bérház színekkel, kávéillattal, sózott vajjal és rántottával kibélelt falai közé. Egy pillanatra lehunyta a szemét, felsejlett a tojás sárgája, a kávé feketéje, a hófehér kenyér puha bele a háta mögötti falakon túl, de aztán nagy levegőt véve aztán kilépett maga is a világváros nyomasztó, szűk árkainak egyikébe. Itt és száz másik árokban fog majd ma is egész nap loholni, hogy aztán este ugyanitt, ugyanezen a ponton majd hosszú sóhajjal kísérve kiléphessen belőle, de addig számtalan feladat várja még.

A férfi borostás volt. Sötétkék háromnegyedes kabátot, fekete nadrágot és egykor hófehér, mostanra szürkébe fordult edzőcipót viselt. A kapualjból kilépve, a tömegbe lassan belefolyva a harmadik lépés után felhajtott a nyaka mögé a kabátja gallérját, majd zsebre dugta kezeit. Elmosolyodott. Úgy tűnt, ő az egyetlen, akinek ma reggel itt a nyílt utcán mosolyra futja. Jóleső izomláz táncolt a combjaiban, a fenekében és a hasizmában. A nyelvét és a nyelvét mozgató izmokat is nehéznek érezte még, az alkarjai feszültek, s a vér az ereiben pedig még mindig közel ugyanolyan gyorsan táncolt, mint az elmúlt éjszaka szinte minden egyes percében. Sajnálta, hogy a reggel és az új hét első napja megszabadította a nővel önkéntesen vállalt éjszakai rabságából, de abban bízott, hamar eltelik az előtte álló nap, és majd még visszabújhat mellé.

Az első sarkon befordulva zsebkendőért nyúlt a kabát belső zsebébe, de a rokkantkártyával parkoló szürke A8-as Audit meglátva hírtelen megállt, felszívta a slejmet az orrából a torkába, hogy aztán a vezetőoldali ablakra köpje. Elégedetten nézte, ahogyan a zöld meztelen csiga lassan elindul az enyhén domború, tökéletesre csiszolt nemes-üvegen, és egyértelműen üzen majd az autóhoz lépő tulajnak: semmivel sem különb, mint amit most maga is lát.

Villamosra szállt a Kiskörúton, helyet is talált, a telefonjáért nyúlt.

Folyt.köv.

A konyv nagy meglepetesre a Libriben hatul lett eldugva, a szociografiak, meg a "Kaukazusi nepek tortenelme" cimu konyvek koze besuvasztva, joforman arccal lefele, ugy, hogy a hetkoznapi erdeklodo ne talalkozzon vele.
Probaltam mosolyogni.
Aztan megertettem, hogy szomoru vagy sem, de ez ma a realitas.
Az Alexandraban ugyanez volt a helyzet, de ott aztan 4 nap utan lehoztak a harmadik emeletrol, es kitettek az ujdonsagok koze, ahol most mar barknek megakadhat rajt a szeme.
Ha barki kozuletek mar erdeklodott, vagy vett is belole, es ennek koszonheto az alexandras felertekeles, akkor ezuton is koszonom.

Szoval igy nezunk ma ki.
Bezzeg egy rakas tucatkonyvet beletolnak 1.5 millio, es konyvet meg vasarlo magyar ember arcaba Karacsony elott biztosan.

Mi ebbol a tanulsag?
Hat az, hogy a kovetkezo konyvemnek Korbacs lesz a cime, es amelyben Korbacs Dezso, az egyszeru ciganylegeny agyonszurja az ertelmisegi, sok diplomas pasareti noket mind egy szallig.
Na, ez a konyv majd mindenkinek tetszeni fog.
Neki is allok azonnal.





 

Semmi sem konnyu.
Kozel 3 ev kellett ahhoz, hogy kiadot talaljak es vegre rendesen befejezzem a konyvet, amit 5-6 eve folyamatosan varta, hogy veget erjen egyszer.
Hat kesz van, jart a szerkesztonel, a tordelonel, a nyomdaban es vegre ma mar talan a konyvesboltokba is megerkezik - orok hala es tisztelet a Heti Valasz konyvkiadonak, Borokai Gabornak es Szonyi Szilardnak.
Szoval lett egy konyv.
Nem tul bonyolult, nem 500 oldalt, de megis, alkalmas arra, hogy sok mindent megertsenek majd az olvasok,
Leginkabb talan azt, hogy a ciganyugyben eddig is sok mindent helyesen lattak. Es hogy vegre nekik, az olvasoknak (ertsd a valasztopolgaroknak) kell hangos szoval kikovetelniuk a partoktol (sajat partjuktol), hogy tegyenek meg mindent a ciganyugyben vegre.
Mindent.
A latszat eddig is latszatnak latszott.
Az a gond, hogy 20 ev mulva nem mukodik ez az orszag, ha csak a latszatra akarunk adni.
Szoval, akit erdekel, az megtalalja Libriben, Alexandraban, de a Heti Valasznal kozvetlenul is rendelheti.
Addig is hallgassatok FankaDelit!