Bukarest, immar 4. napja.
Utoljara 8 eve voltam itt, eloszor pedig meg valamikor talan 1998-ban...

Sok minden megvaltozott.
Rengeteg az uj epulet, szepek es dragak az autok, az utcakban szinte latni, hogyan hompolyog a fekete penz, ami egyszercsak let, az Isten sem tudja hogy honnan.
Kevesebb a kobor kutya. Kevesebb a szemet.
Es kevesebbnek latszik a nyomor is, de kozben sokkal fajobb, sokkal lelekszaggatobb, mint korabban - tegnap mar szinte szaladtam el egy, az utcan bibliat olvaso, az oleben pedig ovodaskoru, alvo gyereket ringato fiatal ciganyanya elol az Egyetem teren.

Azota cask Lana Del Rey-t birok hallgatni es alig varoom, hogy elindulhassak haza vegre vasarnap este majd.

Koszonom a Joistennek, hogy egy draga, uj es nagyon szep szallodat adott lakhelyul erre a nehany napra, es ahol a tukorbe nezve megint kimondom napjaban szazszor: halas vagyok mindenert.

Vegul megirom, hogy zsenialis ejszakai mulatsag volt tegnap ejjel a Magyar Kulturalis Intezetben, ahol a hatso kertben, hatalmas fak alatt es kerti padokon a lengyelekkel kozosen lehetett bigoszt es gulyast enni, csiki sort inni, es magyarul orulni evek ota nem latott baratoknak.

Sracok, vallaljatok gyerekeket!