2013. december 29., vasárnap

Nehany nap Egerszeg, nehany nap Veszprem es nehany ora Balatonfured utan nagyon halas vagyok most minden ismerosnek es ismeretlennek, akik segitettek egy masik Magyarorszagot is latni vegre. Azaz, 350 nap javareszt azzal telt iden is, hogy nyakig merultem abba a vilagba, amin valtoztatni kellene, es most az ev utolso ket hete probalja mindezt kicsit elfeledtetni velem.

Szoval sajnalom, hogy sokan nem lathattak, milyen volt a mai kora delutanban a furedi molo, milyen illata volt a bogreben kinalt forralt bornak, a gozolgo kurtos kalacsnak, vagy hogy milyen volt azt erezni, hogy a vilag tele van apro csodakkal. Babakocsik, kacago gyerekek, napszemuvegek, kacsak, kodben sejlo tihanyi felsziget, elmosodott horizont a deli oldalon, Chris Rea valahol egy teraszon.

Nagy levego, ezt most megorizzuk, es majd ezeel futunk neki a kovetkezo evnek.

Kozben rovid fb uzenet: korabbi gimnaziumi ismeros a konyvemet kapta Karacsonyra.
Azt mondja, nagyon szerette.
Sot, vett belole meg 4-et, hogy masokat is meglephessen vele.

Na, ha ezt mind osszeadjuk, akkor megertheto, miert is Balatonfured ma a vilag kozepe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Barki, barmit, nyugodtan.